Igen keveset tudunk VIII. Henrik harmadik feleségéről, Jane (Johanna) Seymourról, aki bár - a szeszélyes Boleyn Anna abszolút ellentéteként - kevéssé társaságkedvelő és félénk volt, a király valójában őt tartotta „első igazi szerelmének”. Johanna fiúgyermekkel örvendeztette meg a királyt, de 12 nappal a szülés után meghalt gyermekágyi lázban. Henrik őszintén meggyászolta Johannát, s végrendeletében meghagyta, hogy szeretett felesége mellé temessék majd el...

Nemesi vér

A Wiltshire megyei Savernake Forestben található Wulfhallban született Jane Seymourról nem tudjuk, hogy pontosan mikor látta meg a napvilágot, azonban következtetni tudunk rá. 1537-es halála után a gyászmenetben 29 hölgy lovagolt a koporsója mellett, és a korabeli szokás szerint egy leány egy évet jelölt, így ha valóban 29 évesen hunyt el, akkor 1507 októbere és 1508 októbere között születhetett.

Sir John Seymour és Margery Wentworth leányaként III. Edward angol király leszármazottja, emellett férje, VIII. Henrik ötödik unokatestvére volt. Apját még a VII. Henriknek tett szolgálataiért cserébe ütötték lovaggá, ugyanis 1497-ben nagy segítséget nyújtott a cornwalli lázadók elleni blackheath-i csatában. Édesanyja, Margery nemesebb vérrel büszkélkedhetett férjénél, ugyanis első unokatestvére, Elizabeth Tylney Boleyn Anna édesanyja volt. Elizabeth bátyja, Edmund Howard pedig Henrik ötödik, későbbi feleségének, Catherine Howardnak volt az apja. John Skelton angol költő versében Margeryt lenyűgöző szépségűnek írta le, aki „mindig jóindulatú, segítőkész és szelíd” volt.

Johannának tíz testvére volt, kilenc édestestvére (Margery, John, Edward, Thomas, Elizabeth, Henry, Dorothy és Anthony), valamint apja részéről egy házasságon kívül született fiútestvére (János) is. Közülük hatan élték meg a felnőttkort.

Henrik legkedvesebb felesége

Johanna VIII. Henrik előző feleségeinek, Aragóniai Katalinnak és Boleyn Annának volt az udvarhölgye, legelőször 1535 nyarán Wulfhallban találkozott a királlyal (ekkor Anna volt a királyné). A férfinek megtetszett a visszahúzódó teremtés, s hamarosan elkezdett udvarolni neki, ez azonban már ez év novemberében feltűnt a francia követnek, aki ezt meg is írta követjelentésében. 1536-tól kezdve már nyíltan csapta neki a szelet, a bátyjait jövedelmező udvari pozíciókhoz juttatta, drága ajándékokkal kedveskedett neki (ezeket a leány gyakran illedelmesen visszautasította).

1536. május 17-én Boleyn Annát házasságtörés és vérfertőzés vádjában elítélte, s kivégeztette az uralkodó, aki nem vesztegette az idejét: 13 nappal később a Palace of Whitehallban feleségül vette Johannát. A beszámolók szerint igen megszerette harmadik asszonyát, aki hamar teherbe is esett; Johanna állítólag igen kívánós volt ezen időszak alatt, gyakran kért édességet, valamint egyik kedvenc ételét, a fürjet, amelyet az odaadó férj egyenesen Franciaországból hozatott.

Akkor lopta be végérvényesen magát Henrik szívébe, amikor 1537. október 12-én fiú örökössel ajándékozta meg. A boldogság nem tartott sokáig, ugyanis 12 nappal később az újdonsült édesanya elhalálozott - a kutatások szerint gyermekágyi láz miatt. Johanna volt az egyetlen Henrik feleségei közül, aki megkapta a királynéi rangú temetést és a windsori Szent György-kápolnában lelhette meg nyugalmát. Az uralkodó végrendeletében meghagyta, hogy szeretett felesége mellé temessék majd el. A királyt valóban mélyen érintette felesége halála, heteken át csak feketében járt, s csak két évvel később állt újra oltár elé, ami a leghosszabb időszak volt a házasságai között.

Kacér csábító vagy szelíd leány?

Nincsenek egyértelmű beszámolók Johanna személyiségét illetően: egyesek azt állítják, hogy ügyesen manipulálta Henriket, hogy küldje bitófára Annát, azonban a többség szerint szelíd, szemérmes és csendes teremtés volt, John Russell királyi tanácsos egy alkalommal ezt mondta róla: „a legjóindulatúbb asszony, akit csak ismerek”. Jane Seymour mottója az „engedelmeskedni és szolgálni” volt, betiltotta az udvarban Anna által támogatott pazarló életvitelt, s még a francia divatot is száműzte a környezetéből. Nem volt különösebben művelt, hímezni azonban gyönyörűen tudott. Állandóan a béke pártján állt, többek között sikerült kibékíteni Henriket húsz éves leányával, a későbbi Véres Máriával.

A BBC Wolf Hall nevű sorozatában Johannát Kate Phillips színésznő játszotta, ami sokak szerint nem volt a legjobb választás, ugyanis „túl szép” volt Henrik harmadik feleségéhez, akit Hans Holbein korabeli művész magas homlokúnak és méretes tokákkal bíró személynek festett le. Azonban a már előbb is említett John Russell a király legszebb nejeként utalt rá.

Forrás: http://mult-kor.hu/ki-volt-valojaban-jane-seymour-20150213