2015.07.21. 10:42, Gabi
VIII. Henriknek nem volt hat felesége
A legszélesebb körben elterjedt nézet szerint az anglikán vallás alapjait lefektető VIII. Henriknek hat felesége volt. A történészek szerint ez a kijelentés nem pontos, ugyanis az angol uralkodó három házasságát érvénytelenítették. A válással ellentétben, ahol a házaspár közösen dönt úgy, hogy útjaik szétválnak, az érvénytelenítés azt jelenti, hogy valójában nem került sor jogilag és egyházilag is elfogadott házasságkötésre. "Tegyük fel, hogy odasétálsz VIII. Henrik királyhoz, és azt mondod neki, »Felségednek hat felesége volt«. Azonkívül, hogy lefejez, ezt válaszolná: »Tévedsz, Uram, csak három volt, a többi eset egyszerű hiba volt, amely valójában meg sem történt«" - magyarázta John Macculloch oxfordi egyháztörténész a Telegraphnak.
Távolról sem nőcsábász
Mindebből az következhetne, hogy a Tudor-ház második uralkodója egy javíthatatlan szoknyavadász volt. Ez a viselkedés a 16. században azonban tipikusnak volt mondható: Henrik szerelmi ügyei abszolút nem voltak kirívóak a korabeli uralkodók között, sőt az a tény, hogy ennyi felesége volt, azt bizonyítja, hogy hadilábon állt a hölgyekkel, nem pedig azt, hogy szoknyapecér volt. Ezt támasztja alá az is, hogy még fiatalabb korában sem volt túl sok szeretője, holott uralkodóként ezt - néhány egyházi elöljáró rosszallása mellett - könnyen megengedhette volna magának.
A király nem volt szifiliszes
Időről időre felüti fejét az a teljesen megalapozatlan szóbeszéd, miszerint az 1509-1547 között uralkodó VIII. Henriknek szexuális úton terjedő betegsége lett volna. Bár a korban gyakorinak számított a szifilisz, az uralkodó valószínűleg nem kapta el. A kutatók szerint nincs jele annak, hogy bármilyen, a szifiliszre utaló komoly mentális leépülés nehezítette volna meg Henrik életét: nem kiabált, nem süllyedt apátiába, nem volt indokolatlan dühkitörése, se rohama.
A király betegségeivel kapcsolatban annyi bizonyos, hogy a lábán fekélyek alakultak ki, a legelterjedtebb magyarázat szerint ezek régi, lovagi tornákon szerzett sérülések miatt keletkeztek. Macculloch szerint több alkalommal is előfordult, hogy a húsába fúródó lándzsák egyes részeit nem távolították el, ez pedig pokoli fájdalmakat okozhatott a királynak, s a kelések is ennek voltak köszönhetőek.
Sir Walter Raleigh nem vitt dohányt Angliába
Az első európai masszív dohányosok valószínűleg Cortés és Pizarro zsoldosai voltak, s általuk került át az öreg kontinensre a növény. Kezdetben egyesek dísznövényként tartották, míg mások csodanövénynek nevezték, s néhány évig azt terjesztették róla, hogy gyógyírt jelent minden betegségre. Nagy-Britanniában máig az él a köztudatban, hogy Sir Walter Raleigh hajórakománya között volt az első olyan dohánytermék, amelyet Angliába szállítottak. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét.
Az angolok szélesebb tömegei abban az időszakban ismerték meg a dohányfüst kesernyés illatát, amikor Francis Drake, az Erzsébet királynő által támogatott kalóz megtámadta a dohánnyal megrakott spanyol gályákat, a rakományuk pedig az angolokhoz került elő. Ugyanakkor valóban Raleigh volt az, aki elterjesztette a királyi udvarban a dohányzás szokását, s ahol csak tudta, népszerűsítette a füstölést.
A dohányzás már a korban is annyira hozzákapcsolódott a nevéhez, hogy amikor Erzsébet 1603-as halálát követően a felfedező I. Jakabnál kegyvesztett lett, a dohányzást száműzték az udvarból, s országszerte harcot indítottak ellene. Miután egy koncepciós per során lefejezték, cellájában egy kis dohányos zacskót találtak, amelyen egy latin felirat állott: "Comes meus fuit in illo miserrimo tempore", azaz: "Ez volt a társam még a legnyomorultabb időkben is".
A Tudorok nem égettek boszorkányokat
A Tudor-korszakban a boszorkányság ugyan valóban halállal büntetendő szentségtörés volt, ám az e vétekben bűnösnek talált személyeket nem máglyahalállal büntették, hanem felakasztották. Ezzel szemben az eretnekeket csakugyan megégették. "Ma a két bűnt gyakran összemossuk, s mivel Európa-szerte gyakori volt a boszorkányok máglyára vetése, úgy gondoljuk, az angoloknál is ez volt a trend. Angliára azonban ez nem volt jellemző" - magyarázta a Macculloch.
Boleyn Annának nem volt hat ujja
„Boleyn Anna magas termetű nő volt, fekete hajjal, ovális és sápadt arccal. Azt beszélték, hogy az egyik felső foga kiállt és jobb kezén hat ujj volt. Álla alatt volt egy nagy dudor, ami miatt magas nyakú ruhákat hordott” - írta 1586-ban (ötven évvel Anna halála után) Nicholas Sanders, egy katolikus propagandista VIII. Henrik feleségéről, akit Anglia Rómától való elszakadásáért okolt, így valószínűleg igyekezett lejáratni őt. Nincs bizonyíték arra, hogy VIII. Henrik lefejezett feleségének a jobb kezén valóban hat ujj lett volna, azonban a történészek többsége szerint volt ennek némi valóságalapja: annyi lehet igaz a történetből, hogy a királynénak valamilyen deformitás éktelenkedhetett a jobb kezén.
Forrás: http://mult-kor.hu/amit-eddig-rosszul-tudtunk-a-tudorokrol-20150123
AJÁNLOM AZ OLDALT
