TUDOROK – HARMADIK ÉVAD!

„Meghalt a király, éljen a király!” – szokták mondani, de nem a Tudorok soron következő epizódjaiban, VIII. Henrik ugyanis továbbra is életerőtől duzzadva jelenik meg a zseniális televíziós szériában. A „Meghalt a királyné, éljen a királyné!” felkiáltás már közelebb áll a korabeli brit valósághoz, mivel a harmadik évad stílszerűen a harmadik hitvessel, Jane Seymourral vág neki a fejvesztő kalandoknak.

A történelmi fikció több szempontból is nehéz sorsú mozgóképes műfaj. Egyrészt egy múltat felelevenítő alkotás automatikusan a hitelességéről szóló vitákat gerjeszt, másrészt igen költséges mulatság, ebből adódóan sokszor el sem jut a megvalósításig. Az ír nemzeti filmgyártás büszkeségeként ünnepelt, valójában széles nemzetközi koprodukcióban készült sorozat sem úszhatta meg, hogy heves támadások célkeresztjébe kerüljön. Neves történészek – élükön a Tudor-ház szakértőjeként számon tartott David Starkey professzorral – a pontos tényektől való eltérést, az események és a karakterek szabados ábrázolását kérték számon az alkotókon. A Tudorok ötletgazdája, Michael Hirst válaszában egyértelművé tette, hogy nem televíziós történelemórák megtartására kapott megbízást, hanem
egy izgalommal és fordulatokkal teli, szórakoztató filmsorozat elkészítésére. Az eddig látott két évad alapján pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy sikerrel vette az akadályt.

Amint azt annak idején Krigler Gábor is megírta az HBO Sztár hasábjain, Hirst korábban is foglalkozott a Tudor-ház történetének mozgóképre ültetésével: az ő keze alatt született meg a Cate Blanchett főszereplésével készült Elizabeth, illetve folytatása, az Elizabeth: Az aranykor forgatókönyve is. Tény, hogy aki a sorozatban látottak kapcsán veszi a fáradságot, és fellapozza a lexikont, felfedezhet bizonyos eltéréseket akár az események, akár azok időrendjének közvetítésében. Csakhogy ezek az eltérések mind a nézők szórakoztatását szolgálják, mivel Hirst és társai úgy ábrázolják VIII. Henrik országlásának eseményeit, ahogy azt egy jó szappanopera készítői teszik. A Tudorokban benne van mindaz, ami egy középkori udvarban játszódó történettől elvárható: szerelem és ármány, hűség és árulás, alázat és hatalomvágy, a szerepek pedig folyamatosan váltakoznak. Aki korábban hű szövetséges volt, az saját boldogulása érdekében könnyen halálos ellenséggé válhat, és mivel a közismerten szeszélyes VIII. Henrikről van szó, a puha baldachinos ágyat is pillanatok alatt felválthatjaa kemény bitófa.

A legnagyobb rajongók bizonyára tisztában vannak az eddig sugárzott húsz epizód minden vonatkozásával, a hatalmi viszonyok alakulásától kezdve egészen a személyes érzelmekig. A többiek számára azonban kissé feleleveníteném az első két évad eseményeit, mielőtt belekezdenének a folytatásba. Az első évad, amely Henrik nemzetközi konfliktusaira, a Katalin királynéval történő szakítására, valamint a királynak Wolsey bíborostól való befolyásoltságára koncentrált, Európában és a tengerentúlon is nagyot robbant. Az eredmény két Emmy-díj és egy Arany Glóbusz-jelölés, no meg a Henrik bőrében parádézó Jonathan Rhys Meyers körül kirobbant hisztéria, amely azóta csak tovább fokozódott. A másik nagyágyú, Sam Neill viszont Wolsey bíborosként nem kerülhette el a sorsát, így az alapvetően szükséges, rendkívüli befolyással bíró, a király tekintélyének ellenpontozásául szolgáló karakter szerepét a második szériában III. Pál pápa, azaz Peter O’Toole vette a vállára. A második évadra Henrik eléri azt, amire korábban senki sem számított: felbontatja házasságát Katalinnal, és a nemesi származású Boleyn Annát emeli maga mellé a trónra. A dolog szépséghibája, hogy mindezt csak a katolikus egyházzal való szakítása árán éri el, miután kellőképp összerúgta a port a Szentatyával.

Az időközben kiteljesedett reformáció, a katolikus kolostorok intézményesített lerombolása, illetve az ennek kapcsán kitört felkelés komoly súlyt kap a tavaly elkészült harmadik évadban, amelyet szeptembertől tűz műsorára az HBO. A hatalmi kérdések mellett persze Henrik szerelmi élete sem fullad unalomba: a kegyvesztett Boleyn Annát Jane Seymour váltja fel, de aki azt hiszi, hogy a király az évad végéig kitart választottja mellett, természetesen téved.

A szórakozni vágyó tévénéző számára a külsőségek persze legalább olyan fontosak, mint a tartalom – bármennyi feszültséget és fordulatot rejtsen is magában a történet, igényes kivitelezés nélkül nem állná meg a helyét. Starkey professzor ugyan a szereplők által viselt kosztümökön és az udvari környezet ábrázolásán is próbált fogást találni, mégis azt kell mondanom, hogy a Tudorok jelmezei és díszletei egyszerűen bámulatosak, bármilyen hosszan elnézném őket. A gyártó Showtime egyébként nemrég jelentette be, hogy hamarosan megkezdődik a befejező évad forgatása is, amelyhez minden bizonnyal a hazai nézők is gyorsan hozzájuthatnak majd. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább utazzunk vissza az időben néhány évszázadot, egészen VIII. Henrik lebilincselő életének újabb fejezeteihez!

Bilsiczky Balázs

forrás: http://www.hbosztar.hu/